A legnagyobb ipari kutatás, amiről tudnod kell
Minden évben, amikor a Control Engineering – az ipari automatizálás egyik legmeghatározóbb szakmai médiuma – közzéteszi éves „State of Industrial Automation" kutatását, az iparág felkapja a fejét. Az idei, 2026-os jelentés nem kivétel: több ezer automatizálási szakember válaszai alapján rajzolódik ki a kép arról, merre tart a gyáripar, milyen technológiák hozzák a legnagyobb megtérülést, és hol vannak a legnagyobb lemaradások.
A riport nem akadémikus álmodozás – ezek valós adatok, valós gyárakból, valós mérnököktől, akik nap mint nap PLC-ket programoznak, HMI-ket konfigurálnak, gyártósorokat üzemeltetnek. És az üzenetük egyértelmű: aki most nem lép, az lemarad.
Ez a cikk a kutatás legfontosabb megállapításait dolgozza fel – magyar kontextusba helyezve, érthető nyelven, konkrét következtetésekkel. Nem kell letöltened a teljes riportot (bár érdemes): itt megkapod a lényeget.
Az ipar három arca: úttörők, követők és kivárók
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy az ipari vállalatok nem egyformán viszonyulnak az automatizáláshoz. Három jól elkülöníthető csoport rajzolódik ki, és az arányok sokat elárulnak:
Az úttörők (12%) azok a vállalatok, amelyek agresszívan vezetik be a legújabb technológiákat – mesterséges intelligenciát, prediktív karbantartást, digitális ikreket, edge computing-et. Ők a legkisebbek számban, de ők aratják le a legnagyobb hasznot: gyorsabban reagálnak a piaci változásokra, alacsonyabb az állásidejük, és magasabb az általános berendezés-hatékonyságuk (OEE).
A fokozatos integrátorok (60%) alkotják a többséget. Ők bevezetik az automatizálást, de óvatosan, lépésről lépésre. Nincs ezzel baj – sőt, sok esetben ez a legésszerűbb megközelítés. A kockázat itt az, hogy a „fokozatos" könnyen válhat „túl lassúvá", és mire eljutnak egy technológiai szintre, a piac már továbblépett.
A kivárók (28%) a legkiszolgáltatottabb csoport. Minimális automatizálással dolgoznak, és a „működik, ne nyúlj hozzá" filozófiát követik. Rövid távon ez kényelmesnek tűnhet, de hosszú távon ez a hozzáállás a piaci pozíció elvesztéséhez vezet – különösen egy olyan környezetben, ahol a munkaerőhiány és a költségnyomás egyre erősebb.
Az ipari automatizálás fordulópontra érkezett. A lehetőségek megragadásához a vezetőknek el kell kötelezniük magukat az adoptáció mellett, kezelniük kell a munkaerő-kihívásokat, és összhangba kell hozniuk stratégiájukat a fenntarthatósági célokkal.
– Mark T. Hoske, Control Engineering főszerkesztő
Az 52%-os konszenzus: a vezérléstechnika és a low-code programozás a király
A kutatás egyik legmarkánsabb eredménye az a kérdés, hogy mely technológiákat tartják a szakemberek kritikusnak a siker szempontjából. A válaszok meglepően egyértelműek:
Az első helyen, magasan kiemelkedve a mezőnyből, 52%-kal a fejlett vezérléstechnika és a vezérlőrendszer-optimalizálás áll – beleértve a no-code és low-code programozási megközelítéseket. Ez nem egy szűk szakmai terület, hanem az automatizálás abszolút alapja: a PLC-programok hatékonysága, a szabályzási hurkok finomhangolása, a vezérlési logika optimalizálása.
Ami ezt az adatot igazán jelentőssé teszi: ez nem a jövő technológiája, hanem a jelen követelménye. A válaszadók többsége nem egzotikus újdonságokra szavazott, hanem arra, ami a napi munkájuk gerincét adja – csak jobban, hatékonyabban, modernebb eszközökkel.
A második helyen, 33%-kal, a digitalizációs eszközök, hatékonyság-növelés és szabályozási megfelelés áll. Ez tükrözi az európai – és egyre inkább a magyar – ipar valóságát is: az energiahatékonysági előírások, az ESG követelmények és a dokumentációs kötelezettségek egyre több digitális megoldást kényszerítenek ki.
A további technológiák statisztikai holtversenyben végeztek, ami önmagában is beszédes:
25% – Mesterséges intelligencia és gépi tanulás (AI/ML) prediktív karbantartáshoz. Ez a terület robbanásszerűen nő, de a gyakorlati alkalmazás még gyerekcipőben jár a legtöbb üzemben.
~25% – Ipari IoT és edge computing. Az adatgyűjtés és a helyi adatfeldolgozás összekapcsolása – ez az, ami a PLC-ket a felhővel és az analitikai platformokkal köti össze.
~25% – Robotika és mozgásvezérlés. A kobotok (kollaboratív robotok) térnyerése folytatódik, különösen az összeszerelésben és a csomagolásban.
Mit jelent a „low-code" PLC programozás?
A low-code (alacsony kódolású) megközelítés nem jelenti azt, hogy a PLC-programozás szaktudás nélkül végezhető. Azt jelenti, hogy a fejlesztőeszközök egyre intuitívabbak: vizuális felületek, drag-and-drop funkciós blokkok, előre elkészített könyvtárak segítik a munkát. De az alapokat – a vezérlési logikát, az ipari kommunikációt, a biztonsági elveket – továbbra is érteni kell. Sőt, a low-code eszközök hatékony használata mélyebb megértést igényel, nem kevesebbet.
A legnagyobb ROI: továbbra is a vezérléstechnika vezet
Amikor a kutatás a megtérülésről (ROI) kérdezett, az eredmények megerősítik a fenti képet. Mely automatizálási megoldások hozzák a legnagyobb megtérülést?
41% – Fejlett vezérléstechnika és vezérlőrendszer-optimalizálás. Ezzel az eredménnyel ez a terület magasan vezet. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat egyetlen területre koncentrál, a PLC-programok és a vezérlési stratégiák fejlesztése hozza a leggyorsabb és legbiztosabb megtérülést.
26% – Üzemláthatóság: dashboardok, többszintű HMI, SCADA rendszerek. Ez a szám különösen fontos, mert megmutatja: nem elég jól vezérelni – látni is kell, mi történik. A modern HMI-k és SCADA-rendszerek nem luxus, hanem a hatékony üzemeltetés alapfeltételei.
25% – Mozgásvezérlés és robotikai rendszerek. A szervo meghajtások, a koordinált többtengelyes mozgás és a robotintegráció a harmadik legnagyobb megtérülésű terület.
24% – Fejlett minőségbiztosítási rendszerek. A gépi látás, az inline mérés és az automatizált minőségellenőrzés egyre fontosabb szerepet kap.
A nagy szakadék: tudják, hogy kell – mégsem csinálják
A Control Engineering kutatásával párhuzamosan egy másik jelentős felmérés is megjelent: az Industry Week és a Vention közös kutatása 214 amerikai gyártót kérdezett meg az automatizáláshoz való viszonyukról. Az eredmény döbbenetes paradoxont mutat:
A gyártók 92%-a egyetért abban, hogy az automatizálás nélkülözhetetlen a hosszú távú versenyképességhez. Ezt szinte konszenzusnak lehet tekinteni – alig van olyan vállalat, amely vitatná.
Mégsem jutott el a tényleges megvalósításig a gyártók 63%-a. Csak 37% rendelkezik jelentős vagy teljes automatizálással. A többség részlegesen automatizált, vagy alig.
De miért? Ha mindenki tudja, hogy kell – miért nem csinálja? A kutatás szerint a leggyakoribb akadályok:
A szakemberhiány: Az automatizáláshoz értő mérnökök és technikusok száma világszerte kritikusan alacsony. Ez nem csak nyugati probléma – Magyarországon is évek óta a PLC-programozók és az ipari automatizálási mérnökök a legnehezebben betölthető pozíciók közé tartoznak. A Control Engineering riportja is kiemeli: a munkaerő-kihívások kezelése nem opcionális, hanem stratégiai szükséglet.
A bizonytalanság: A gyártók 50%-a bizonytalan abban, milyen technológiákat válasszon. A piac túl gyorsan változik, a kínálat túl nagy, és a döntéshozók nem tudják, merre induljanak.
Az integrációs nehézségek: A gyártók közel fele az integráció bonyolultságát nevezi meg akadályként. Egy új PLC-rendszer bevezetése nem csak hardver és szoftver kérdése – hozzá kell illeszteni a meglévő infrastruktúrához, ami gyakran évtizedek alatt nőtt össze.
A költségek: A gyártók 32%-a számolt be arról, hogy automatizálási projektjeik túllépték a költségvetést. A magas kezdeti beruházás – különösen a KKV szektor számára – továbbra is komoly akadályt jelent.
A globális kontextus: 221 milliárd dolláros piac, 8%-os növekedéssel
Ha a számokat nézzük, az ipari automatizálás nem lassul – épp ellenkezőleg. A globális piac 2025-ben meghaladta a 221 milliárd dollárt, és a becslések szerint 2030-ra eléri a 325 milliárd dollárt. Ez közel 8%-os éves növekedési ütemet jelent, ami egy érett iparágban rendkívül magas szám.
A növekedés mögött több tényező áll párhuzamosan. A munkaerőhiány és az emelkedő bérköltségek világszerte felgyorsítják az automatizálási beruházásokat, mert egyre drágább és nehezebb kézzel csinálni azt, amit gép is elvégezhet. Az Ipar 4.0 technológiák, az ipari IoT és a digitális átalakulás szintén hajtóerőt adnak. Az energiahatékonysági és fenntarthatósági előírások egyre több digitális vezérlési és monitorozási megoldást tesznek kötelezővé. Emellett a járvány utáni ellátási lánc átalakulás a rugalmasabb, lokálisabb gyártás felé tolja az ipart, ami több automatizálást igényel.
A foglalkoztatási adatok is beszédesek: az iparág globálisan körülbelül 1,6 millió szakembert alkalmaz, és a létszám folyamatosan nő. Ez nem egy hanyatló terület – ez egy bővülő, keresett, jól fizető szakma.
A kiberbiztonság: az alvó óriás
A 2026-os kutatás egy olyan területet is kiemel, amelyről sokan tudják, hogy fontos, de kevesen cselekszenek: az ipari kiberbiztonságot (OT cybersecurity).
A hagyományos IT-biztonsági megközelítések – a „zero trust" keretrendszerek – nem mindig működnek az ipari környezetben. Egy gyártósor nem tud „leállni frissítésre", és egy PLC nem tud kétfaktoros hitelesítést kérni, amikor egy szelep azonnali nyitását parancsolják. Az ipari kiberbiztonságnak saját szabályai vannak, amelyek figyelembe veszik a valós idejű működés követelményeit.
A riport szerint egyre több vállalat ismeri fel, hogy az OT biztonság nem az IT osztály feladata – hanem az automatizálási és vezérléstechnikai csapatoké is. Ez újabb készségeket kíván a mérnököktől: meg kell érteniük a hálózati szegmentálást, a titkosított kommunikációt, a firmware-frissítések kezelését és a távoli hozzáférés biztosítását.
Amit a számok üzennek Magyarországnak
A Control Engineering kutatása elsősorban a globális és az amerikai piacra fókuszál, de az üzenetei közvetlenül relevánsak a magyar ipar számára is. Sőt, bizonyos szempontból még élesebben.
Magyarország erősen függ az ipari szektortól. Az autóipar, az elektronikai gyártás, az élelmiszer-feldolgozás és a gyógyszeripar mind automatizálás-intenzív ágazatok, és mind jelen vannak a magyar gazdaságban. A debreceni BMW-gyár, a kecskeméti Mercedes, a gödi Samsung – ezek mind a legmodernebb automatizálási technológiákat alkalmazzák, és a beszállítói láncuk is erre kényszerül.
A szakemberhiány Magyarországon különösen akut. Nincs elég PLC-programozó, nincs elég automatizálási mérnök, és a képzési rendszer nem termeli ki őket elég gyorsan. Ez egyszerre probléma és lehetőség: aki most szerzi meg ezt a tudást, az a munkaerőpiac legkeresettebb szegmensébe lép be.
A KKV szektor a legkiszolgáltatottabb. A magyar kis- és középvállalkozások jelentős része még mindig minimális automatizálással dolgozik. Nem azért, mert nem akarják – hanem mert nem tudják, hol kezdjék, és nincs rá emberük. A Control Engineering riportjának 28%-os „kivárói" csoportja a magyar KKV-k között valószínűleg még nagyobb arányban van jelen.
A következő lépés: nem robotot kell venni, hanem embert kell képezni
Ha van egy közös szál, ami az összes 2026-os ipari kutatáson átszalad, az ez: a technológia soha nem volt ennyire elérhető – és a szakemberek soha nem voltak ennyire hiányban.
A PLC-k ára folyamatosan csökken. Egy Rievtech kompakt PLC – amely Ethernet, webszerver, MQTT és Modbus TCP képességekkel rendelkezik – töredéke egy Siemens vagy Omron rendszer árának, mégis a legtöbb kis- és közepes alkalmazáshoz tökéletesen elegendő. Az eszközök tehát nem a szűk keresztmetszet.
A szűk keresztmetszet a tudás. Az az ember, aki képes ezeket az eszközöket programozni, beüzemelni, hibaelhárítani, optimalizálni. A Control Engineering riportja szerint az automatizálási megoldások közül a fejlett vezérléstechnika – tehát a PLC-programozás és a vezérlőrendszer-optimalizálás – hozza a legnagyobb ROI-t. De ehhez érteni kell hozzá.
A HMI-rendszerek – amelyek a kutatás szerint a második legnagyobb megtérülésű területet képviselik (üzemláthatóság, dashboardok, SCADA) – szintén speciális tudást igényelnek. Nem elég, ha egy kijelző van a gépen: érteni kell a PLC–HMI kommunikációt, a képernyőtervezést, az adatvizualizációt, a hibajelzési logikát.
🎓 Miért pont most érdemes PLC-t és HMI-t tanulni?
A számok egyértelműek. A Control Engineering 2026-os kutatása szerint a fejlett vezérléstechnika az ipar első számú prioritása (52%) és a legnagyobb megtérülésű befektetés (41%). A HMI és SCADA rendszerek a második helyen állnak ROI tekintetében (26%). A munkaerőpiac éhezik a képzett szakemberekre, és ez a helyzet évekig nem fog változni.
A PLCszerviz válasza: képzés, ami valódi ipari tudást ad
Mi a PLCszerviz Kft.-nél pontosan látjuk ezeket a trendeket – nemcsak a kutatásokból, hanem a napi munkánkból is. Mérnökeink évek óta terveznek, programoznak és üzemeltetnek ipari vezérlőrendszereket – az Erkel Színház forgószínpadától az élelmiszeripari gyártósorokig. Tudjuk, mit keres a piac, és tudjuk, mit kell tudnia annak, aki ebben a szakmában érvényesülni akar.
Ezért hoztuk létre akkreditált PLC és HMI tanfolyamainkat, amelyek pontosan azokat a készségeket adják, amelyeket a 2026-os ipari kutatások a legfontosabbnak jelölnek.
Rievtech PLC LAD I. Alaptanfolyam – 12 hét, távoktatás
A tanfolyam az alapoktól indul és 12 hét alatt eljuttat a gyártósori programozásig. Heti részletes PDF tananyagok, szimulációs feladatok, személyes oktatói visszajelzés – olyan, mintha tényleg egy gép mellett ülnél. A tanfolyam akkreditált (B/2024/000209), és kétnyelvű tanúsítvánnyal zárul, amely a Felnőttképzési Adatszolgáltatási Rendszerben (FAR) is rögzítésre kerül.
A tananyag lefedi mindazt, amit a Control Engineering kutatása a legfontosabbnak jelöl: PLC programozási alapok (LAD), analóg jelkezelés, szabályzástechnika (PID), ipari kommunikáció (Modbus RTU/TCP), gépvezérlések, hibaelhárítás és szimulációs környezet (Factory IO).
Képzési díj: 195.000 Ft + ÁFA | Tanfolyamosoknak 10% kedvezmény az oktató csomagokra
Rievtech HMI I. Alaptanfolyam – 9 hét, távoktatás
A kutatás második legnagyobb ROI területe az üzemláthatóság – és ennek az alapja a HMI programozás. A 9 hetes HMI tanfolyamunkon megtanulod a Rievtech Studio fejlesztői környezetet, az ember-gép felületek tervezését, a PLC–HMI kommunikáció konfigurálását, a hibakezelést, a távoli elérést (VNC), az adatrögzítést és az adatmentést.
A két tanfolyam együtt – PLC + HMI – pontosan azt a komplex tudást adja, amire a 2026-os ipari munkaerőpiac a legéhesebb: egy ember, aki képes vezérlőrendszert programozni ÉS felhasználói felületet kialakítani hozzá.
Képzési díj: 150.000 Ft + ÁFA | Kétnyelvű tanúsítvány a záróvizsga után
Készen állsz?
Ha a 2026-os automatizálási trendek alapján te is úgy gondolod, hogy a PLC és HMI tudás a jövőd kulcsa – nézd meg tanfolyamainkat, és jelentkezz most. Nincs rögzített indulási időpont: a saját tempódban haladhatsz, bárhonnan.
Összefoglalás: a számok nem hazudnak
A Control Engineering 2026-os State of Industrial Automation kutatása egy mondatban összefoglalva: az ipari automatizálás nem a jövő, hanem a jelen – és aki most nem lép, az lemarad.
A legfontosabb tanulságok, amiket érdemes megjegyezni: a fejlett vezérléstechnika (PLC-optimalizálás, low-code programozás) az ipar első számú technológiai prioritása, 52%-kal. A PLC-alapú vezérlőrendszer-optimalizálás hozza a legnagyobb ROI-t (41%). A HMI és SCADA rendszerek a második legnagyobb megtérülésű terület (26%). A gyártók 92%-a tudja, hogy kell az automatizálás – de csak 37%-uk jutott el a megvalósításig. Az elsődleges akadály nem a pénz és nem a technológia – hanem a képzett szakemberek hiánya.
Ami a kutatásokból nem derül ki, de a mindennapi tapasztalatból igen: Magyarországon ez a szakadék még nagyobb. A kereslet hatalmas. A kínálat szűkös. A lehetőség – most – a tiéd.
A kérdés nem az, hogy automatizálni kell-e. A kérdés az, hogy te ott leszel-e azok között, akik értik és irányítják ezt a folyamatot – vagy azok között, akiket a folyamat maga mögött hagy.