Mit gondolnál arról az emberről, aki nem szerzett egyetemi diplomát, akinek a találmányai között több kudarc is volt, aki saját bevallása szerint nem volt jó vezető, és aki azt állította, hogy a sikerhez néha fontosabb a szerencse, mint az intelligencia?
Valószínűleg nem őt választanád egy olyan technológia megalkotására, amely évtizedekkel később gyárak millióinak működését határozza meg. Pedig Richard E. „Dick” Morley pontosan ilyen ember volt.
És ha ma PLC-vel programozol egy gyártósort, frekvenciaváltóval szabályozol egy szivattyút, vagy egy HMI kijelzőn követed egy berendezés működését, akkor valamilyen formában az ő munkájának örökségét használod.
Morley nevéhez fűződik a világ első programozható logikai vezérlőinek egyik legfontosabb megalkotása, a Modicon 084. Nem egyszerűen egy új elektronikai készülék született meg a munkája nyomán. Egy teljesen új gondolkodásmód jelent meg az ipari automatizálásban. A gépek működését többé nem kizárólag a vezetékek elrendezése határozta meg. A vezérlés logikája megváltoztatható programmá vált.
Ez a történet azonban nem egy PLC-vel kezdődik. Hanem egy amerikai farmon, ahol egy kisfiú már hatéves korában traktort vezetett.
1. A kisfiú, aki megtanulta, hogy semmit sem érdemes kétszer megcsinálni
Dick Morley a Massachusetts állambeli Clintonban született, és gyermekéveinek egy részét egy családi farmon töltötte.
Mai szemmel nézve meglehetősen kemény világ volt ez. A család megélhetése teljes egészében a gazdaságtól függött. Nem volt különösebb választási lehetőség: mindenkinek dolgoznia kellett. A felnőttek a földeken végezték a nehéz fizikai munkát, a gyerekek pedig azt csinálták, amihez elegendő erejük és ügyességük volt.
Morley visszaemlékezése szerint hat-hét évesen már traktort vezetett. Ha egy gyerek elérte a kuplungpedált, alkalmas volt a feladatra. Az alma betakarítása, a szénásszekerek mozgatása és a különböző mezőgazdasági munkák ugyanúgy hozzátartoztak az élethez, mint más gyerekek számára az iskolai játékok.
A farmon azonban Morley valami sokkal fontosabbat tanult meg a traktorkezelésnél. Egy olyan szemléletet, amely később egész mérnöki gondolkodását meghatározta.
A családi gazdaság egyik alapelve nagyjából így hangzott:
„Semmit ne kelljen kétszer kézbe venned.”
Ha kerítést építesz, készítsd el olyan erősre, hogy tíz év múlva is álljon. Ha utat alakítasz ki, gondold át előre, mire lesz szükség. Ha megjavítasz valamit, ne csak a pillanatnyi hibát szüntesd meg. Gondoskodj arról is, hogy ugyanazzal a problémával lehetőleg ne kelljen újra foglalkoznod.
Morley már gyermekként megértette, hogy a megelőzés és az előrelátás sokkal többet ér, mint az állandó javítgatás.
Gondoljunk bele, mennyire ismerős ez az ipari automatizálásból! Egy rosszul megtervezett vezérlőszekrény, egy hiányos dokumentáció vagy egy átgondolatlan PLC-program évekig visszatérő problémákat okozhat. Ezzel szemben egy jól megtervezett, átlátható és karbantartható rendszer hosszú időn keresztül megbízhatóan működhet. A jó mérnöki munka egyik legfontosabb eredménye gyakran éppen az, hogy később nem kell hozzányúlni.
Morley ezt nem egyetemi előadáson tanulta meg. Hanem a családi gazdaságban.
2. Az egyetem, ahová véletlenül került
Morley életének egyik legkülönösebb története az, hogyan került a világ egyik legismertebb műszaki egyetemére, a Massachusetts Institute of Technologyra, vagyis az MIT-re.
Középiskolásként egy angolórán a tanár azt a feladatot adta a diákoknak, hogy válasszanak egy felsőoktatási intézményt, és írjanak neki levelet. A tanár felsorolta az egyetemeket a táblán. A diákok sorban választottak. Amelyik intézményt valaki kiválasztotta, azt letörölték.
Morley az utolsó sorban ült. Mire rá került a sor, egyetlen egyetem maradt a táblán. Az MIT.
Morley saját elmondása szerint akkoriban még azt sem tudta igazán, milyen intézményről van szó. Egyszerűen elfogadta a helyzetet.
A tanára azonban kevésbé volt optimista. Kijelentette, hogy ha Morley-t felveszik az MIT-re, megeszi a kalapját. A fiatal Morley-t felvették. Azt az interjúból nem tudjuk meg, hogy a tanár végül elfogyasztotta-e a kalapját.
De az biztos, hogy egy véletlenszerű iskolai feladat jelentősen befolyásolta a későbbi feltaláló életét.
A történetnek van egy másik, talán még érdekesebb része. Dick Morley négy évet tanult az MIT-n, mégsem szerzett diplomát.
Nem azért, mert ne érdekelte volna a fizika vagy a matematika. Éppen ellenkezőleg. A műszaki és természettudományos tárgyakban otthonosan mozgott. A probléma az idegen nyelvekkel volt.
Abban az időben a diploma megszerzésének követelményei közé tartozott egy idegen nyelv elsajátítása is. Morley ezt a feltételt nem tudta teljesíteni. Később további matematikai tanulmányokat is folytatott a Northeastern Egyetemen.
A történet különös tanulsága, hogy a világ egyik legjelentősebb ipari vezérléstechnikai találmányának megalkotója nem rendelkezett hagyományos mérnöki diplomával. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a műszaki képzettség felesleges. Sokkal inkább azt, hogy a mérnöki gondolkodás nem kizárólag a bizonyítványoktól függ. A kíváncsiság, a problémamegoldó képesség, a kísérletezés és a kitartás legalább ilyen fontos.
3. Egy gyerek, aki újra feltalálta azt, amit mások már felfedeztek
Morley gyermek- és fiatalkora tele volt kísérletekkel.
Épített saját légkondicionálót. Nem működött. Megpróbált házilag négyütemű motort készíteni. Az sem sikerült.
Készített különböző lépegető mechanikus szerkezeteket is. Ezek között már voltak működőképesek, sőt olyanok is, amelyek a mozgásuk során dinamikus egyensúlyt használtak. Kísérletezett elektromotorokkal, elektromos áramkörökkel és fénycsövekkel. Egy iskolai projektben például hanginformációt továbbított fénysugár segítségével. Egy másik bemutatón elektromos és világítástechnikai megoldásokat alkalmazott színpadi hatások létrehozására.
Morley számára a kísérletezés nem elsősorban tudományos teljesítmény volt. Hanem játék. Azt szerette, amikor valami váratlan történt. Amikor egy szerkezet megmozdult. Amikor egy áramkör életre kelt. Amikor sikerült megvalósítania valamit, amit korábban elképzelt.
Az egyik legérdekesebb története egy egyszerű elektromágnessel kapcsolatos. Fiatalon felfedezte, hogy ha egy vasdarab köré vezetéket teker, és áramot vezet rajta keresztül, elektromágnest készíthet. Ez annyira lenyűgözte, hogy továbbgondolta a lehetőségeket.
Mi történne, ha az egyik elektromágnest egy rádió hangszórókimenetével vezérelné? És ha a szoba másik végében elhelyezne egy másik elektromágneses szerkezetet? Vajon át lehetne így vinni a hangot vezetékes összeköttetés nélkül?
Kísérletezni kezdett. És a módszer működött.
Morley elégedett lehetett volna, hiszen saját maga jutott el egy érdekes elektromágneses jelenség gyakorlati alkalmazásáig. Csakhogy később rájött valamire. Amit ő felfedezett, azt a tudomány már jóval korábban ismerte. A felismerés csalódást okozott neki.
Ugyanakkor fontos változást indított el a gondolkodásában. Attól kezdve nem csupán működő megoldásokat akart létrehozni. Olyan dolgokat szeretett volna megalkotni, amelyek valóban újak. És ez a különbség végül az egész ipari automatizálás történetét megváltoztatta.
4. A fiú, akiről azt hitték, hogy gondolatot olvas
Morley egyik legszórakoztatóbb története általános iskolás korából származik.
Az osztályban a tanító egy számot írt fel egy papírra, nulla és kilenc között. A gyerekek feladata az volt, hogy kitalálják a számot. A legtöbben természetesen találgattak.
Morley viszont feltűnően sokszor adott helyes választ. Egy idő után már más tanárok, sőt az iskola vezetői is érdeklődtek a különös jelenség iránt. Vajon a fiú rendkívüli képességekkel rendelkezik? Talán valamilyen megmagyarázhatatlan érzéke van?
Végül az egyik tanár megkérdezte tőle, hogyan találja ki a számokat. A válasz meglepően egyszerű volt.
Morley figyelte a ceruza végén található radír mozgását. Amikor a tanító leírta a számot, a ceruza másik vége ugyanazt a mozdulatot követte. A kisfiú egyszerűen felismerte a mozdulatból a számjegyet.
Semmi természetfeletti. Semmi különleges képesség. Csak megfigyelés.
Morley számára ez fontos tapasztalat volt. Amit mások megmagyarázhatatlan tehetségnek tekintenek, annak sokszor egészen egyszerű, logikus magyarázata van. A jó mérnök nem feltétlenül lát többet másoknál. Néha egyszerűen másra figyel. A PLC megszületésénél is pontosan erre volt szükség.
5. Milyen volt egy gyár a PLC feltalálása előtt?
Képzeljünk el egy autógyárat az 1960-as években. Hatalmas présgépek dolgoznak. Szállítószalagok mozgatják az alkatrészeket. Motorok indulnak és állnak le. Végálláskapcsolók érzékelik a gépek helyzetét. Időzítők és számlálók határozzák meg a műveletek sorrendjét.
Mindezt természetesen akkor is vezérelni kellett. Csakhogy a modern PLC-k még nem léteztek. A vezérlések jelentős része elektromechanikus relékből, időrelékből, számlálókból és bonyolult vezetékes kapcsolásokból épült fel. Egy nagyobb gépsor vezérlése akár több vezérlőszekrényt is megtölthetett. A rendszer működése magában a huzalozásban volt.
Ha például azt szerették volna, hogy egy szállítószalag csak akkor induljon el, amikor két érzékelő egyidejűleg megfelelő állapotban van, relék és érintkezők segítségével kellett kialakítani a logikai kapcsolatot. Ez működött. Sőt a maga korában teljesen természetes és jól bevált megoldásnak számított.
A baj akkor kezdődött, amikor változtatni kellett. Egy új gyártási művelet, egy módosított sorrend vagy egy új érzékelő beépítése sokszor a vezérlés jelentős áthuzalozásával járt. A változtatásokhoz rajzokat kellett módosítani, vezetékeket átkötni, új reléket beépíteni és a teljes rendszert újra ellenőrizni. Egy autógyárban pedig minden perc leállás pénzbe került.
A mérnököknek nem feltétlenül gyorsabb relére volt szükségük. Nem is feltétlenül kisebb kapcsolószekrényre. Hanem arra, hogy a gépek működését meg lehessen változtatni anélkül, hogy minden alkalommal át kellene építeni a vezérlést. Ez volt az a probléma, amelyre a PLC választ adott.
6. 1968 – amikor megszületett egy új gondolat
Az 1960-as évek végén Morley a Bedford Associates nevű mérnöki vállalkozásnál dolgozott. A cég különféle ipari számítástechnikai és vezérléstechnikai feladatokkal foglalkozott.
Morley és munkatársai azt tapasztalták, hogy a korabeli számítógépes vezérlések fejlesztése és programozása túlságosan időigényes. A hasonló feladatokat gyakran újra és újra meg kellett oldani.
Ez felvetett egy kérdést. Miért kell minden ipari vezérlőrendszert szinte a nulláról felépíteni? Miért ne lehetne készíteni egy olyan általános, ipari környezetben is használható vezérlőt, amelynek működése egyszerűen módosítható?
A PLC történetéhez kapcsolódó egyik legismertebb epizód szerint Morley 1968. január 1-jén, egy szilveszteri ünneplés után, séta közben fogalmazta meg új vezérlőjének alapelveit. Egy tizenkét oldalas koncepciót készített.
A cél nem egy újabb általános célú számítógép létrehozása volt. Hanem egy olyan berendezésé, amelyet kifejezetten ipari vezérlésre terveznek. A rendszernek megbízhatónak, megfelelően robusztusnak és a gépek működéséhez igazodónak kellett lennie.
A Bedford Associates csapata rövid időn belül működő prototípust készített. A fejlesztésből végül megszületett a Modicon 084, az első kereskedelmi PLC-k egyik legismertebb képviselője. A Modicon neve a Modular Digital Controller kifejezésből származik. A 084-es típusjelzés pedig a Bedford Associates fejlesztési projektjeinek számozásához kapcsolódott.
A berendezés megjelenése egy új korszak kezdetét jelentette. A gépek vezérlési logikája immár nemcsak fizikailag huzalozott relékapcsolásokkal, hanem programozható formában is megvalósíthatóvá vált.
Természetesen egyetlen feltaláló munkája sem választható el teljesen munkatársaiétól és a kor ipari igényeitől. A PLC létrejöttében a Bedford Associates mérnökei, a Modicon fejlesztőcsapata és a korabeli gépgyártók visszajelzései is fontos szerepet játszottak. Morley mégis joggal vált a PLC történetének legismertebb alakjává.
7. Miért volt forradalmi a Modicon 084?
Ma, amikor egy kompakt PLC-t akár egy kisebb vezérlőszekrény DIN-sínjére is felszerelhetünk, nehéz átélni, mekkora jelentőségű volt az első programozható vezérlő megjelenése.
A Modicon 084 nem rendelkezett a mai PLC-k számítási teljesítményével. Nem volt modern Ethernet-kommunikációja, színes kezelőfelülete vagy internetes távfelügyelete. De volt valamije, ami sokkal fontosabbnak bizonyult. Megváltoztatható vezérlési logikája.
Ezzel egészen új lehetőségek nyíltak meg a géptervezők előtt. A korábbi relés vezérléseknél a módosítások jelentős része fizikai beavatkozást igényelt. A programozható vezérlőnél viszont sok logikai változtatást már szoftveresen lehetett elvégezni. Ez gyorsabbá és rugalmasabbá tette a gépek átalakítását.
A PLC-k elterjedésével a karbantartók és a mérnökök új eszközt kaptak a hibakereséshez és a vezérlések fejlesztéséhez.
A programozási módszerek kialakításánál fontos szempont volt az is, hogy a villamos szakemberek számára ismerős logikai gondolkodás megmaradjon. Ezért vált különösen jelentőssé a relés kapcsolási rajzokra emlékeztető létradiagram, vagyis a LAD programozási nyelv. Érdekes belegondolni, hogy a modern PLC-programozók ma is olyan logikai ábrázolási módszert használnak, amelynek gyökerei a hagyományos relés vezérlések világába nyúlnak vissza.
Ha ma egy START–STOP öntartó kapcsolást programozunk LAD nyelven, tulajdonképpen két technológiai korszak találkozik. Az egyik a klasszikus villamos vezérléstechnika. A másik a programozható ipari automatizálás. Morley munkája hozzájárult ahhoz, hogy ez a két világ összekapcsolódjon.
8. A feltaláló, aki nem akart feltétlenül sikeres lenni
Dick Morley személyiségében talán az a legmeglepőbb, ahogyan a sikerről gondolkodott.
A legtöbb vállalkozó és mérnök célokat állít maga elé. Ki akar fejleszteni egy terméket. Fel akar építeni egy vállalatot. El akar érni egy meghatározott eredményt.
Morley azonban egészen másképpen közelítette meg az életet. Számára nem mindig a cél volt a legfontosabb. Hanem az odavezető út.
Az interjúban arról beszélt, hogy egy kísérlet vagy fejlesztés akkor is értékes lehet, ha a kitűzött eredményt nem sikerül elérni. A munka során megszerzett tapasztalat, az új felismerések és a felfedezés öröme önmagukban is értéket képviselnek.
Ezt egy motoros példával magyarázta. Amikor a feleségével utaztak, az asszony igyekezett megtalálni a legrövidebb utat hazafelé. Morley viszont szívesebben választotta volna a hosszabbat. Nem azért, mert nem akart hazaérni. Hanem azért, mert szeretett motorozni. A cél mindkét esetben ugyanaz volt. De az utazás élménye egészen más.
Ez a hozzáállás a mérnöki munkájában is megjelent. Morley szívesen kezdett bele olyan fejlesztésekbe, amelyek eredménye bizonytalan volt. Tudta, hogy sok kísérlet nem fog beválni. Mégsem érezte ezeket feltétlenül kudarcnak.
A mérnöki munka számára nemcsak a kész szerkezetről szólt. Hanem arról is, amit az ember a megalkotása közben megtanul. Ez különösen érdekes gondolat egy olyan világban, ahol a fejlesztéseket gyakran határidők, megtérülési számítások és azonnali üzleti eredmények alapján értékeljük.
9. Egy különös gondolat: az innováció néha új problémákat teremt
A legtöbben úgy gondolunk a mérnökökre, mint akik problémákat oldanak meg. Nem működik egy gép? Javítsuk meg! Túl lassú egy folyamat? Gyorsítsuk fel! Túl sok energiát fogyaszt egy berendezés? Optimalizáljuk!
Morley azonban különbséget tett a hagyományos mérnöki problémamegoldás és az innováció között. Szerinte a mérnök gyakran meglévő problémákat old meg, míg az újító olyan lehetőségeket teremt, amelyek korábban nem léteztek – és ezzel új kérdéseket, új kihívásokat is előidéz.
Gondoljunk csak a PLC-re. A relés vezérlések egyik problémája a nehézkes átalakíthatóság volt. A programozható vezérlő ezt nagyrészt megoldotta. Csakhogy ezzel új problémák jelentek meg.
Hogyan írjunk megbízható programot? Hogyan ellenőrizzük a program működését? Hogyan dokumentáljuk a vezérlés logikáját? Hogyan mentsük el a programot? Hogyan biztosítsuk, hogy egy későbbi karbantartó is megértse?
Később újabb kérdések érkeztek. Hogyan kommunikáljanak egymással a PLC-k? Hogyan kapcsolódjanak a kezelőpanelekhez? Hogyan legyen elérhető a gép távolról? Hogyan kezeljük az ipari hálózatok biztonságát?
Minden megoldás új lehetőségeket nyitott meg. És minden új lehetőség új mérnöki feladatokat hozott létre. Az innováció tehát nem feltétlenül szünteti meg a problémákat. Sokszor magasabb szintre emeli őket.
Talán ezért is olyan izgalmas az ipari automatizálás. Amikor egy problémát sikerül megoldanunk, gyakran már látjuk is a következő fejlesztési lehetőséget.
10. A Modicon sikere és a vállalatok világa
A Modicon technológiája jelentős üzleti sikerré vált. A vállalat azonban ugyanúgy ki volt téve a piaci változásoknak, a befektetői döntéseknek és a felvásárlásoknak, mint bármely más technológiai cég.
1977-ben a Gould felvásárolta a Modicont. Később az automatizálási üzletág az AEG érdekeltségébe került, majd a Schneider fokozatosan megszerezte a kapcsolódó üzletrészeket. A Modicon név végül a Schneider Electric ipari automatizálási termékcsaládjának részeként maradt fenn.
Morley különös távolságtartással szemlélte ezeket a vállalati változásokat. Számára a részvények tulajdonosainak személye kevésbé volt érdekes, mint a technológia fejlődése. Attól tartott leginkább, hogy a rövid távú pénzügyi szempontok egyszer akadályozni fogják a műszaki újításokat.
Az interjúban felidézett egy emlékezetes jelenetet is. Amikor a Modicon új tulajdonosi korszakba lépett, egy nagy vállalati rendezvényen szándékosan Gould-nyakkendőt viselt. Felment a színpadra. Levette a nyakkendőt. Letette a földre. Majd rátaposott.
Ezután mindössze annyit mondott:
„A Modicon visszatért.”
A jelenlévő mérnökök kitörő lelkesedéssel fogadták.
A gesztus jól mutatja Morley különös személyiségét. Nem volt hagyományos vállalatvezető. Nem szerette a túlzott formaságokat. Sokkal inkább a technológiához, az alkotáshoz és a mérnöki közösséghez kötődött.
11. Nem a legolcsóbb megoldás a legjobb megoldás
A 2003-as interjú egyik legérdekesebb része az ipari innováció gazdasági akadályairól szól.
Morley szerint az amerikai gyártóipar egyik alapvető problémája az volt, hogy a vállalatok túl gyakran a rövid távú költségekre koncentráltak. Ahelyett, hogy azt vizsgálták volna, milyen hosszú távú értéket hozhat egy fejlesztés, elsősorban arra keresték a választ, mennyibe kerül most. Ez a gondolat több mint húsz évvel az interjú megjelenése után is érvényes.
Vegyünk egy egyszerű példát. Egy gyártóüzemben működik egy régi, relés vezérlésű gép. A berendezés alapvetően ellátja a feladatát. Időnként azonban meghibásodik. A hibakeresés hosszú ideig tart. A dokumentáció hiányos. Egy új termék gyártásához módosítani kellene a működési sorrendet.
A vállalat két lehetőség közül választhat. Megtartja a régi rendszert, és továbbra is csak a felmerülő hibákat javítja. Vagy korszerűsíti a vezérlést, például PLC-vel és megfelelő kezelőfelülettel.
Az első lehetőség kezdetben olcsóbbnak tűnhet. A második jelentős egyszeri beruházást igényelhet.
De vajon mi történik öt év alatt? Mennyi pénzbe kerülnek a váratlan leállások? Mennyi munkaórát veszítünk el a hibakereséssel? Mennyit ér a gyorsabb átállás? Milyen előnyt jelent a jobb diagnosztika? Milyen további fejlesztéseket tesz lehetővé a korszerű vezérlés?
Egy automatizálási beruházás valódi értékét nem kizárólag a berendezések vételára határozza meg. Hanem az, hogy a rendszer milyen eredményt biztosít a teljes élettartama alatt. Morley szerint a fejlődés egyik legnagyobb akadálya éppen az, amikor a költséget összekeverjük az értékkel.
Ez a gondolat ma is fontos lehet minden gépgyártónak, karbantartónak és automatizálási szakembernek.
12. A feltaláló, aki a kudarcait is szerette
A modern üzleti világ előszeretettel beszél sikertörténetekről. A sikeres vállalkozó jó döntéseket hoz. A sikeres mérnök megoldja a problémákat. A sikeres fejlesztésből piacképes termék lesz.
Morley azonban kevésbé hitt az ilyen egyszerű történetekben. Szerinte a találmányok létrejöttét sokkal több véletlen, kudarc és váratlan esemény határozza meg, mint azt utólag gondolnánk.
A legtöbb feltaláló története nem úgy kezdődik, hogy egy nap elhatározza: most valami világraszólót fog alkotni. Sokkal gyakrabban kezdődik egy hétköznapi bosszúsággal. Miért nem működik ez egyszerűbben? Miért kell ezt mindig újra megcsinálni? Miért nincs erre jobb megoldás? Mi történne, ha teljesen másképpen közelítenénk meg?
Morley nem gondolta, hogy a feltalálók valamiféle különleges, mindenki másnál magasabb rendű emberek. Saját szerepét is szerényebben értékelte. Úgy vélte, bizonyos találmányok azért születnek meg, mert a technológia és a gazdasági környezet eljut egy olyan pontra, ahol már szinte szükségszerűvé válik egy új megoldás. A feltaláló gyakran egyszerűen az az ember, aki megfelelő időben, megfelelő helyen felismeri ezt a lehetőséget.
A PLC megjelenése jól példázza ezt. A relés vezérlések korlátai egyre nyilvánvalóbbá váltak. A számítástechnika fejlődött. Az iparnak rugalmasabb vezérlésekre volt szüksége. A megfelelő technológiai feltételek lassan rendelkezésre álltak. Morley és munkatársai pedig képesek voltak ezeket egy használható ipari megoldássá formálni. A feltaláló és a körülmények együtt teremtették meg az új technológiát.
13. Egy ember, akinek a család fontosabb volt a PLC-nél
Van a 2003-as interjúnak egy különösen megható része. A beszélgetés során Morley-t megkérdezték, hogyan értékeli a PLC feltalálását a többi eredményéhez képest. A válasza sokat elárul arról, milyen ember volt.
Elmondta, hogy pályafutása során több különböző technológiai területen dolgozott. Kapcsolódott például az autók blokkolásgátló fékrendszereinek, a mágneses adattárolásnak és a nagy teljesítményű számítástechnikának a világához is. A PLC-t kétségtelenül az egyik legjelentősebb társadalmi hatású munkájának tartotta.
De egy dolgot még ennél is fontosabbnak nevezett. A gyermekeit.
Morley-nak három saját gyermeke volt. Emellett feleségével összesen 27 nevelt gyermekről gondoskodtak. Huszonhét gyerekről. Egy olyan ember, aki forradalmasította az ipari automatizálást, saját életének értékét nem kizárólag a technológiai eredményeiben mérte. A családját a szakmai sikerei elé helyezte.
Az interjúban egy három részből álló egyszerű életelvet is megfogalmazott:
- Először az egészségedről gondoskodj.
- Utána a családodról.
- És csak ezután az üzletről.
A beszélgetésnek ugyanakkor fájdalmas pillanata is van. Morley beszél fia, Robert elvesztéséről is, aki 32 éves korában, hosszú betegség után hunyt el.
A feltaláló életében tehát a jelentős sikerek mellett súlyos személyes veszteségek is jelen voltak. Ezek az események különös súlyt adnak annak, amikor az emberi kapcsolatokról, az élet értelméről és a célok jelentőségéről beszél. Talán éppen ezért nem tekintette a műszaki teljesítményt az élet egyetlen mércéjének.
14. Miért nem elég a diplomás mérnök? Miért kellenek alkotó emberek is?
Morley az interjúban aggódva beszélt az amerikai gyártóipar jövőjéről. Úgy érezte, hogy a társadalom egyre kevésbé becsüli meg azokat az embereket, akik valódi műszaki alkotótevékenységet végeznek. A fiatalok számára a sportolók, filmsztárok és zenészek sokkal vonzóbb példaképek voltak, mint a gépészmérnökök, a szerszámgépkezelők vagy a fejlesztők.
Morley ezt komoly problémának tartotta. Véleménye szerint ugyanis egy ország gazdasági erejének fontos alapja az, hogy képes-e új technológiákat létrehozni és alkalmazni. Ehhez nem elegendő pusztán a meglévő rendszerek működtetése.
Szükség van olyan emberekre is, akik kérdéseket tesznek fel. Akik nem fogadják el automatikusan, hogy valamit azért kell egy bizonyos módon csinálni, mert korábban is így történt. Akik hajlandók kísérletezni. Akik néha hibáznak. És akik egy-egy sikertelen próbálkozás után újra nekikezdenek.
Az ipari automatizálás ma is ilyen emberekre épül.
Egy jó PLC-programozónak nem elég ismernie az utasításkészletet. Értenie kell a gép működését. Fel kell ismernie a folyamatban rejlő problémákat. Át kell látnia a villamos és mechanikai összefüggéseket. És néha észre kell vennie azt is, amit senki más nem vett észre.
Pontosan úgy, ahogyan a kis Dick Morley figyelte a tanító ceruzájának radírját.
15. Mit gondolna Dick Morley a mai PLC-kről?
A 2003-as interjú idején Morley már a jövő automatizálási technológiáiról beszélt. A prediktív rendszerekben, a modellezésben és az informatikai megoldások fejlődésében látott jelentős lehetőségeket. Különösen fontosnak tartotta, hogy a műszaki szakemberek ne ragaszkodjanak mereven a megszokott megoldásokhoz.
Ez a gondolkodásmód ma is aktuális.
A modern PLC-k már lényegesen többre képesek, mint az első Modicon vezérlők. Kommunikálnak frekvenciaváltókkal. Adatokat szolgáltatnak HMI kijelzőknek. Ipari Ethernet-hálózatokon keresztül kapcsolódnak más berendezésekhez. Távoli felügyeleti rendszerekkel működnek együtt. Energiafogyasztást mérnek. Gyártási adatokat gyűjtenek. És egyre gyakrabban kapcsolódnak felhőalapú rendszerekhez, elemzőprogramokhoz és mesterséges intelligenciát alkalmazó megoldásokhoz.
A technológia hatalmasat fejlődött. De az alapgondolat sok szempontból változatlan maradt. Legyen egy olyan megbízható, rugalmasan programozható vezérlőrendszerünk, amely képes alkalmazkodni a gépek és folyamatok változó igényeihez.
Ha Morley ma belépne egy modern automatizálási laborba, valószínűleg lenyűgöznék a lehetőségek. De az interjúban megismert személyisége alapján könnyen elképzelhető, hogy néhány perc után már nem a kész megoldásokat csodálná. Hanem kérdezni kezdene.
Miért így oldottátok meg? Miért van szükség erre a külön egységre? Miért nem lehet egyszerűbben? Mi történne, ha máshogy csinálnánk?
És talán éppen ezekből a kérdésekből születne meg a következő nagy ötlet.
16. A PLC története valójában még mindig íródik
A PLC fejlődése nem ért véget a Modicon 084 megjelenésével. Sőt, bizonyos értelemben akkor kezdődött igazán.
A kezdeti egyszerű logikai vezérlésekből fokozatosan összetett ipari automatizálási rendszerek fejlődtek ki. Megjelentek az analóg bemenetek és kimenetek. A fejlett matematikai műveletek. A PID-szabályozás. Az ipari kommunikációs protokollok. A grafikus kezelőfelületek. A távoli adatgyűjtés és felügyelet. A modern ipari hálózatok. És ma már egy kisebb automatizálási rendszer is olyan feladatokat tud megoldani, amelyekről az első PLC-k tervezői legfeljebb álmodhattak.
De a technológiai fejlődés mellett valami más is változott. A PLC-k egyre több ember számára váltak elérhetővé.
Régen egy programozható vezérlőrendszer megvalósítása jelentős beruházásnak számított. Ma már kisebb gépekben, épületgépészeti rendszerekben, mezőgazdasági berendezésekben és egyedi fejlesztésekben is gazdaságosan alkalmazhatók PLC-k. Egy kisebb vezérlővel és néhány érzékelővel olyan automatizálási feladatokat oldhatunk meg, amelyekhez korábban bonyolult relés kapcsolásokra lett volna szükség.
A PLC tehát nemcsak a nagy gyárak technológiája lett. Hanem a kisebb vállalkozásoké, gépépítőké és műszaki fejlesztőké is.
Ez talán Dick Morley örökségének egyik legszebb része. Az általa elindított technológiai fejlődés ma már olyan emberek számára is lehetőséget teremt az alkotásra, akik korábban nem férhettek volna hozzá hasonló vezérléstechnikai megoldásokhoz.
17. Mit tanulhatunk ma Dick Morley-tól?
Dick Morley történetéből nemcsak a PLC eredetét ismerhetjük meg. Hanem egy különleges mérnöki gondolkodásmódot is.
Azt, hogy nem kell mindenben tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy valami jelentőset alkossunk. Azt, hogy a kudarc nem feltétlenül a fejlődés ellentéte. Azt, hogy néha a legegyszerűbb megfigyelések vezetnek a legérdekesebb felismerésekhez. Azt, hogy egy jól megtervezett megoldás értékét sokszor évtizedekkel később értjük meg igazán. És talán mindenekelőtt azt, hogy a technológiai fejlődés egyik legfontosabb mozgatórugója a kíváncsiság.
Morley nem azért kezdett kísérletezni, mert egy nap világhírű feltaláló szeretett volna lenni. Azért kísérletezett, mert érdekelte, hogyan működik a világ. Mert szerette szétszedni, megérteni és újra összerakni a dolgokat. Mert örömet talált a megoldások keresésében. És mert hajlandó volt megkérdőjelezni a megszokott módszereket.
Talán ez a legfontosabb üzenete minden fiatal villamos szakembernek, automatizálási mérnöknek és PLC-programozónak.
Nem biztos, hogy a következő nagy találmány egy hatalmas kutatólaboratóriumban születik meg. Lehet, hogy egy kis műhelyben. Egy gép mellett. Egy hibakeresés közben. Vagy egy olyan pillanatban, amikor valaki felteszi a kérdést:
„De miért is csináljuk ezt így?”
18. Egy kis doboz, amely megváltoztatta a világot
Dick Morley 2017-ben, 84 éves korában hunyt el. A PLC-k azonban tovább élnek.
Ott vannak a gyárakban. A vízművekben. Az élelmiszeripari üzemekben. Az autógyártásban. Az épületautomatizálásban. A mezőgazdaságban. A szivattyútelepeken. És számtalan olyan berendezésben, amelyet mindennap használunk, miközben talán nem is tudunk a létezésükről.
Egy egyszerű PLC-program mögött ma is ott van az a gondolat, amely több mint fél évszázaddal ezelőtt forradalminak számított. A gép működését nem kell egyszer és mindenkorra a vezetékek közé zárni. A gép viselkedése megtervezhető, programozható és fejleszthető. Ez az egyszerűnek tűnő felismerés alapjaiban változtatta meg az ipart.
Dick Morley pedig nemcsak egy berendezést hagyott az utókorra. Hanem egy gondolkodásmódot is. Egy olyan szemléletet, amely a világ megfigyeléséből, a folyamatos kísérletezésből és a megszokott megoldások megkérdőjelezéséből építkezik.
Talán ezért lett Dick Morley a PLC atyja. Nem azért, mert minden kérdésre tudta a választ. Hanem mert olyan kérdéseket tett fel, amelyekre addig senki sem keresett igazán jó megoldást.
És ha legközelebb megnyitsz egy PLC-programot, elindítasz egy gyártósort, vagy egy apró logikai hibát keresel egy vezérlésben, érdemes erre gondolnod. Valahol egy ilyen kérdéssel kezdődött az egész.
A cikk háttere és forrásai
A cikk elsődleges forrása Perry Marshall 2003 március–áprilisában megjelent, Dick Morley-val készült interjúja, amely a Contemporary Controls The Extension című kiadványában jelent meg „Dick Morley – Father of the Programmable Logic Controller” címmel.
A gyermekkorral, az MIT-vel, a kísérletekkel, az üzleti szemlélettel, a családdal és a személyes filozófiával kapcsolatos történetek Morley saját visszaemlékezésein alapulnak.
A PLC megszületéséről és az első Modicon fejlesztésről szóló részeket az ISA, a Control Engineering és a Schneider Electric ipartörténeti anyagai egészítik ki.
A cikk szerkesztett, ismeretterjesztő feldolgozás, nem az eredeti interjú szó szerinti fordítása.
Dick Morley – Wikipedia (angol)
Appreciation: Dick Morley – SCADAware (angol)
