Eljött a nagy nap, amire vártam! Végre készen állt minden, hogy a megannyi megelőző próba és tesztelés után a világot jelentő deszkákra „állhassak”.
Nagy kő esett le a gyűrűmről, tárcsámról, mikor útnak indultunk új otthonom felé. Szusszanásnyi időm sem volt, és máris azokon a bizonyos deszkákon találtam magam, igaz még kicsit szétszórtan. Alig telt el másfél óra és újra önmagam lehettem teljes egészében.
Ott álltam és vártam, jó lett volna végre megmozdulni, még a végén berozsdásodom. Ebben segítségemre volt 7db 1,5kW-os dörzshajtással ellátott meghajtó motor: 4db a gyűrűm, 3db a tárcsám mozgatásához lett beszerelve. Azért, hogy ne csak egy sebességgel forogjak (az olyan unalmas lenne) 2db frekvenciaváltó is beépítésre került. Egy hosszú kábel végén van a kezelőpult sok-sok gombbal, potméterrel és egy HMI-vel, arról irányítanak. Végre forgok! Hol gyorsan, hol lassan. Két darab aktuátornak köszönhetően lehetőség van összekapcsolni, reteszelni a gyűrűt a tárcsával és együtt foroghatunk tovább. Működhetek kézi, félautomata és automata üzemmódban is. Sőt, reteszelés nélkül a szinkronmozgásra is képes vagyok.
Most már kezdek szédülni, valahogy meg kéne állni, de pontosan hol is? A gyűrűn egy vonalkód olvasó rendszer segít a pozícionálásban és a tájékozódásban. Ugyanezt a feladatot a tárcsán egy inkrementális jeladó segítségével hajtom végre. Ez a rengeteg adatmennyiség egy program formájában összpontosul, egy Omron PLC-ben, amiből az elmentett előadások forgásai is kiolvashatóak.
Szerencsére már máshol is megmutathattam mire vagyok képes. Többször volt szerencsém fellépni az Operában, egy alkalommal a Szegedi Szabadtéri Játékokon is részt vehettem. Büszke vagyok rá, hogy számos előadás sikerének aktív részese lehettem, és megannyi művésznő és művész megtisztelt lábnyomával, melyeket azóta is magamon viselek, remélem még nagyon sokáig.
Most forognom kell tovább, nincs megállás csak az örökös körforgás…
Erkel Színház forgószínpad